2022. dec. 20.

A hétgyermekes ULMA házaspárnak boldoggá avatása; az Egyház egy "meg nem született" gyermeket is boldoggá avat!!!

        Ferenc pápa elismerte, és 2022 december 17-én aláírta a rendeletet Józef és Wiktoria Ulma valamint hét gyerekük vértanúságáról; 1923-ban fogják őket boldoggá avatni. Az ULMA családot a nácik azért ölték meg, mert egy zsidó családot rejtegettek az otthonukban. 
      Az egész Ulma családot boldoggá avatják: a gyerekek osztoztak szüleik hitében, míg Wiktoria méhében a meg nem született gyermek vérkeresztségben részesült. A Szentek Ügyeinek Kongregációja erre a név nélküli és megkereszteletlen csecsemőre is kiterjesztette a boldoggá avatási folyamatot, ez az első ilyen eset az Egyház történetében. 

         Az Ulma család tudatában volt az önmagukat fenyegető kockázatnak. Lengyelország 1942-es német megszállása után majdnem két éven át, anyagi nehézségeik ellenére, zsidó családokat rejtegettek a padlásukon, akiket a hatályos rendelkezések szerint át kellett volna adniuk a hatóságoknak. 
         Az Ulma családot Włodzimierz Leś, a Kék Rendőrség tagja jelentette fel, aki 1944 tavaszán birtokba vette a Szall (Szali) család Łańcutban lévő ingatlanát, és meg akart szabadulni annak jogos tulajdonosaitól. 1944. március 24-én a hajnali órákban Łańcutból Eilert Dieken hadnagy vezetésével a német rendőrség körülvette az Ulma család házát - a délkelet-lengyelországi Markowa falu szélén laktak -, és elfogták mind a nyolc, a Szali és Goldman családhoz tartozó zsidót. Edward Nawojski szemtanú és mások szerint tarkón lőtték őket. Majd a német csendőrök megölték a várandós Wiktoriát (a kilencedik hónapban volt) és a férjét, hogy a falubeliek lássák, milyen büntetés vár ayokra, akik zsidókat rejtegetnek. Amikor a gyerekek sikoltozni kezdtek meggyilkolt szüleik láttán, a nácik őket is lelőtték: Stanisławát (8 éves), Barbarát (7 éves), Władysławot (6 éves), Franciszeket (4 éves), Antonit (3 éves ) és Mariát (2 éves). Rajtuk kívül még három-négy lengyel gyereket is lelőttek, majd néhány percen belül még 17 embert. Valószínűleg a tömeges kivégzés során Wiktoria vajúdni kezdett, mert exhumálásának szemtanúja azt vallotta, hogy egy újszülött fejét látta a lábai között. 
 
       1995. szeptember 13-án a jeruzsálemi Yad Vashem, a Holokauszt Emlékezetének világközpontja életük feláldozásáért a Világ Igazai közé sorolta a házaspárt. 


         Kivégzésük 60. évfordulójára, 2004. március 24-én, Markowában kőemléket állítottak az Ulma család emlékére, melynek felirata: 

  • Mások életét megmentve feláldozták saját életüket. Nyolc hitben idősebb testvért rejtegetve velük együtt megölték őket. Legyen áldozatuk tiszteletre és szeretetre való felhívás minden ember számára! Ennek a földnek a fiai és leányai voltak; megmaradnak a szívünkben. 

         A díszérmeiket Józef életben maradt testvérének, Władysław Ulmának adták át.

Forrás:
Több angol weboldal, például:

https://www.vaticannews.va/en/pope/news/2022-12/polish-family-killed-for-helping-jews-set-to-be-beatified.html

2022. dec. 9.

Szűz Szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek


Szűz Szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek!
Tied élet s halálban, tied jó és balsorsban, 
Tied küzdve, szenvedve, tied most és örökre. 
Szűz Szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek.

Anyám, benned bízom és remélek! 
Anyám, teutánad epedek! 
Anyám, te jóságos, kegyelmezz! 
Anyám, te hatalmas védelmezz! 
Anyám, ó jöjj, segíts küzdeni!
Anyám, ó jöjj segíts szenvedni! 
Anyám, ó jöjj, ne hagyj elveszni! 

Hiszen tudsz segíteni, ó hatalmas! 
Akarsz is segíteni, ó irgalmas! 
Kell is segítened, ó hűséges!  
Fogsz is segíteni, ó kegyelmes! 
Anyám, te vagy a kegyelmek anyja,
Szomorúak vigasztalója, 
Bűnösök oltalmazója és menedéke,
Föld reménye s mennyek ékessége! 

Ki kérte még segélyedet hasztalanul?
Ki távozott tőled meghallgatatlanul? 
Azért bizton mondom minden szenvedésben: 
Mária mindig segít, minden időben! 
Biztosan állítom életben s halálban: 
Mária mindig segít, minden balsorsban!
Azért hiszem s meghalok ezen hitemben:
hogy veled leszek ó Anyám, fönn az égben.

Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek! 
Tied élet s halálban, tied jó és balsorsban,
Tied küzdve, szenvedve, tied most és örökre!
Szűz Szülője Istennek, engedd, hogy Tied legyek! Ámen.

2022. nov. 29.

Mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős (2Kor12,10)

Tisztelendő Biró Károly homíliája Advent első vasárnapján, 2022. nov. 27.-én


Krisztusban kedves testvéreim!

         A mai olvasmányok és az evangélium az éber és tudatos Krisztus várásra buzdítanak bennünket. 
         Az olvasmányban Izajás próféta látomásban látja azt a dicsőséges jövőt, amikor az idők végén egybegyűjti az Úr a nemzeteket Isten örök országának békéjére. Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk. Ezt a buzdító mondatot magunkra vonatkoztatva úgy is mondhatnánk. Rajta menjünk Isten házába, hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk. 
      Napjainkban már nem hangzanak el ilyen buzdítások. A ma embere vágyik a természetfölötti megtapasztalására, azonban ezt nem Istennél keresi, hanem az ördögnél. Miért? Azért, mert ahhoz, hogy az ördög természetfeletti eseményben részesítsen, mindössze annyit kell tennünk, hogy beleegyezünk az ő kísértésébe, azaz megnyitjuk lelkünk kapuját előtte, a többit ő intézi. Azért tudja ezt ilyen könnyedén megtenni, mert az ember semmi erőfeszítést nem kell megtegyen ahhoz, hogy jónak vélt megtapasztalásokban részesüljön. 
         Ahhoz, hogy az ember a természetfeletti jót és szeretet Istennél megtapasztalhassa át kell adnia az életet teljesen Istennek, meg kell tartania parancsait. S nem utolsó sorban szeretnie kell Istent és embertársait, mint önmagát.
         De vajon szeretjük önmagunkat? Egyre többen elégedetlenek önmagukkal, irigyek másokra. Vagyis ezek az emberek önsajnálatban élik mindennapjaikat és szenvednek, csüggednek és szomorkodnak. Nem képesek felismerni, hogy Isten így szereti őket, ahogy vannak. Aki folyton feltárja nekünk gyengeségeinket és egy értéktelen senkinek láttat minket, az nem az Isten, hanem a sátán, aki azt akarja, hogy csak a negatívumot, a gyengeséget lássuk meg magunkban, közben mások erősségeit felnagyítja. Hogy hozzuk képest érezzük senkiknek magunkat.
         Testvéreim ne engedjétek, hogy megtévesszen a sátán. Mindannyiunknak vannak gyengeségei és erősségei. Azonban gyengeséginket nem kell rossznak látnunk. Hiszen, ha megvizsgáljuk gyengeségeinket, akkor rá jövünk, hogy a gyengeségünkben rejlik az erő. Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából. (Sir11,12)
        Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor12,10)
        Testvéreim a Mennyei Atya tekintete azokon van, akik gyengék, elesettek, őket a megfelelő időben felemeli elesettségükből és kegyelmet osztogat nekik. 
       Ugyanakkor ne feledjétek, amit mások gyengeségnek tartanak bennünk, az a mi erősségünk. Ami a világ szemében gyengeség, mi éppen azok által válunk Isten előtt naggyá és erőssé. A szeretet, az alázat, az önmegtartóztatás, az ima, a megbocsátás gyengeségnek számít a világ szemében, azonban Isten előtt ezekkel vállunk nagyokká. 
         A csüggedés helyett gyertek menjünk fel az Úr hegyére, Ismerjük meg azt az utat, mely a mi Istenünkhöz vezet. 
         A szentleckében Szent Pál kijelenti: Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! (...) Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit! Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben, ne civakodva és viszálykodva! 
         A világosság fegyvereiről az efezusiakhoz írt levélben ez áll: Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben! Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, melyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok! Talpra hát, derekatok felövezve az igazsággal, rajtatok a megigazulás mellvértje, lábatok szilárd a béke evangéliumában! Minden körülmények között fogjátok a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát! Vegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, azaz Isten szavát! 
         Ezeket a fegyvereket mindennap fel kell vennünk. Naponta kérnünk kell a mi Urunk Jézus Krisztus vérének védelmét. Testvérek a menny által adott fegyverek nélkül elveszünk, mint a katona, amely fegyvertelenül van a csatatéren. Azonban az Isten által kapott fegyverekkel győzelmet aratunk. 
         Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! Az adventi szentidő ma kezdetét veszi. Kettős eseményre készülünk. Az első a mi Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepe, a másik pedig dicsőséges második eljövetele, melynek idejét nem tudjuk. Az előttünk álló adventi szentidő a felkészülés ideje. Fel kell ébrednünk álmunkból. Rá kell tekintenünk életünkre. Istennek tetsző, ahogyan élek? Méltó vagyok vele találkozni? Ha ezekre a kérdésekre „nem” a válasz, akkor az előttünk álló adventi idő alkalmas arra, hogy megálljak, magamba nézzek, s ha eltávolodtam Istentől, akkor rálépjek a megtérés útjára.
         Ne feledjük Isten jobban örül egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak. Szüntelenül vár minket Isten, kész nekünk megbocsájtani és irgalmas karjaiba fogadni. 
         Mint már mondtam az adventi várakozásban, felkészülésben egy kettős felkészülés kell legyen. Felkészülés Megváltó Istenünk születésére, és felkészülés az Ő dicsőséges második eljövetelére. 
         De vajon miért fontos, hogy egyszerre mindkettőre készüljünk? Azt mondja Szent Pál a mai szentleckében: Öltsétek inkább magatokra Jézus Krisztust s a testi fegyelmet, hogy ne a bűnös vágyak szerint cselekedjetek. Krisztust legkönnyebben úgy tudjuk magunkra ölteni, ha születésének ünnepén engedjük, hogy Ő megszülessen a szívünkben, s azt betöltse az Ő jelenlétével, az Ő szeretetével. 
         A világ és a test kísértéseit a bennünk élő Krisztus által tudjuk legyőzni. Ezért fontos az, hogy a szívünkben megszülető Krisztust hagyjuk növekedni. Hiszen minél nagyobb részt engedünk át életünkből Jézus Krisztusnak, minél nagyobb helyet foglal el a mi szívünkben, annál sikeresebb lesz a győzelmünk a világ és testünk kísértéseivel szemben. 
         A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Hallhattuk az evangéliumban. A második eljövetel is ilyen hirtelen és váratlan lesz. Mi is eszünk, iszunk, dolgozunk, sürgünk forgunk, s közben nem gondolunk arra, hogy bármikor megnyílhatnak az egek és Krisztus eljön az ég felhőin. 
         Jézus azt kéri tanítványaitól virraszanak és álljanak készen. S ez nekünk is szól, hiszen nem tudjuk, hogy a mi életünkben fog-e eljönni újból vagy nem, ezért állandó készületben kell legyünk. Nem telhet el úgy napunk, hogy ne gondoljunk lelkünk állapotára. Törekednünk kell tisztán tartani lelkünket. Az adventi szentidő jó alkalom arra, hogy lelkünket és életünket megtísztitsuk, valamint elkötelezzük magunkat Isten szolgálatára. Használjuk jól fel az időt, amely hátra van még karácsonyig. Tisztítsuk meg a lelkünket és a szívünket, hogy örömben tudjunk találkozni a szívünkbe megszülető Krisztussal. Ámen.

2022. nov. 24.

A kegyelem kilencede Xavéri Szent Ferenccel - mindig meghallgatásra talál

         Kis Szent Teréz a legutolsó, a végső vágya az volt, hogy halála után jót tehessen a földön. Utolsó színdarabjában, melyet lengyel származású nővére, a betegápoló nővér aranyfogadalmára írt, 1897. február 8-ra Kosztka Szent Szaniszló címmel, Teréz sok kedves témája mellett kifejezetten beszélt erről a vágyáról is. Erre a szándékre 1897 március 4. és 12. között elvégezte Xavéri Szent Ferenchez ezt a kilencedet, amelyet a kegyelem kilencedének neveznek, és az a hit kötődik hozzá, hogy ez mindig meghallgatásra talál. Teréz ezt az imát még Szent Józsefhez intézett imával is kiegészítette erre a szándékra. 

(Xavéri Szent Ferenc életrajza elolvasható a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának honlapján.)

A kegyelem kilencede Xavéri Szent Ferenccel

         Az Egyház mindig együtt örvendezik a „tanúk nagy felhőjével”, a szentekkel. Ezek a nők és férfiak nemzedékeken át és mindenfelé a világban megmutatták hogyan kell keresztényként élni, sokszor odáig is elmenve, hogy vértanúk lettek. Ugyan földi életük véget ért, de a mennyben tovább imádkoznak. 
          Az Egyház régóta hiszi, hogy a szentek közbenjárnak értünk, kérik Istent azokért a kegyelmekért és áldásokért, amit mi akár el is felejtünk kérni vagy nincs időnk imádkozni érte: „Az ő közbenjárásuk a legmagasztosabb szolgálat Isten tervében. Kérnünk kell és lehet az ő közbenjárásukat önmagunkért és az egész világért”. 
         A Xavéri Szent Ferenc közbenjárását kérő imádság századokon át népszerű volt, hiszen feltüzeli a lelkesedésünket hősies utazásaival, amivel távoli népekhez és földrészekre jutott el. 
         Ezzel a kilenceddel Xavéri Szent Ferenc társai leszünk a levelein keresztül. Mint jezsuita elvégezte és aztán másokat is segített elvégezni Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatait.
         Írásai reflexiók a Lelkigyakorlatok lelki intuícióra és gondolataira. Imádkozunk, hogy jobban megismerjük magunkat, megtaláljuk Isten akaratát a mindennapi életünk sűrűjében, meghalljuk és nagylelkűen válaszoljunk Krisztus hívására, amivel megszólít bennünket, bármi legyen is az ára, és hogy megértsük, hogy minden Isten ajándéka, amit érdemtelenül kapunk, és úgy árasztja ránk, „mint a Nap a sugarait vagy a forrás a vizét.” 

         E kilenced jelenlegi formáját Marcello Mastrilli jezusita atya készítette a 17. században. Amikor Nápolyban dolgozott egy balesetben súlyos fejsérülést szenvedett, és amikor Xavéri Szent Ferenchez imádkozott, Mastrilli atya csodásan felgyógyult. Imádsága közben kapta azt az ígéretet, hogy bárki, aki elvégzi ezt a kilencedet, megtapasztalja Szent Ferenc közbenjárását és remélheti Isten kegyelmét saját javára és Isten dicsőségére. Mastrilli atya volt az, aki megtalálta Xavéri Szent Ferenc testét Kína partjainál egy szigeten és onnan Goába vitte, ahol mindmáig nyugszik. 
        Mastrilli atya aztán Nagaszakiban lett vértanú 1637. október 17-én. 
         A kegyelem kilencedét hagyományosan március 4 és 12. (ezen a napon avatták szentté Xavéri Szent Ferencet 1622-ben) között imádkozzuk vagy november 25 és december 3. (Xavéri Szent Ferenc ünnepe) között. 

1. nap 
 „Az Úr adjon néked hosszú életet itt a földön, és engedje e jelen életben érezned szent akaratát, s a lelki erőt annak teljesítésére, tehát hogy megtedd és betöltsed mindazt, amit majd halálod óráján bevégzettnek tudni óhajtasz.” 
Levél III. János portugál királyhoz 1549. június 23-án a malajziai Malaccából.  
Reflexió 
- Mely dolgokra vagyok életemben a legbüszkébb? 
- Ezek közül mit fogok legszívesebben az Úr lába elé tenni halálom napján? 
- Miből kell többnek, vagy éppen kevesebbnek lennem, hogy a legjobb önmagamat ajándékozhassam majd Istenemnek? 
Imádság 
Uram, Te minden nap új élettel, új kegyelmekkel ajándékozol meg, s engeded, hogy érezzem jelenléted. Add meg a figyelmesség ajándékát, hogy felismerjelek Téged a körülöttem élő emberekben és teremtett műveidben, s ezáltal hitem, reményem és szeretetem növekedhessék. Ámen. 

2. nap 
„Kérem Urunkat, Istenünket, adja megismernünk és tapasztalnunk az ő legszentebb akaratát, s ha megtapasztaltuk, juttasson nekünk erőt és sok kegyelmet, hogy szeretettel tudjuk azt betölteni földi életünkben.” 
Levél a római jezsuitáknak az indiai Cochinból, 1545 január 27-én. 
Reflexió 
- Mit kér tőlem Isten a mindennapi életemben? 
- Kérnem kell őt, hogy adjon erőt akarata szerint élnem. 
- Ki vagy mi iránt fordulok jóindulattal legkevésbé, kit vagy mit a legnehezebb szeretnem? 
Imádság 
Atyám, Te minden nap a szülő gyermeke iránti szeretetével fordulsz felém: szemmel tartod minden lépésem, aggódva figyeled növekedésem. Boldogságom Téged is örömmel tölt el, s Te vigasztalsz bánatomban. Állandó szereteted, mellyel körülveszel, adja meg a bizalmat, hogy ugyanezzel a szeretettel tekintsek barátaimra és ellenségeimre, családtagjaimra s az ismeretlenekre egyaránt. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

3. nap 
„Isten, a mi Urunk adja meg alkalmas időben felismerni az ő szent akaratát. Ő azt kívánja, hogy mindig készek legyünk teljesíteni, bármikor is adja tudtunkra és engedi érezni lelkünkben. Ahhoz, hogy neki tetszően éljünk, zarándokoknak kell lennünk, készen arra, hogy oda menjünk, ahol Urunkat és Istenünket teljesebben szolgálhatjuk.” 
A Mansilhas Ferenc jezsuita atyának írt levélből. Negapatam, India, 1545. április 7. 
Reflexió 
- Keresem-e Isten akaratának jeleit? Mit mond számomra az imádságban, a csendben és mások szava által? 
- Kész vagyok oda menni, ahová Isten vezet? 
- Vagy csak a megszokásaim irányítanak mindenben? 
Imádság 
Atyám, Te a csend által és életem betöltetlen területein szólsz hozzám. Adj halló fület, hogy felismerjem hangod a nyugalomban és a lágy szellőben; látó szemet, hogy észrevegyem jelenléted a számomra mégoly jelentéktelen dolgokban is. Szabadíts meg a mindennapi élet sodró zűrzavarától, megkötözöttségeimtől, melyek megfosztanak szabadságomtól, hogy feleljek hívásodra. Engedd, hogy Xavéri Szent Ferenchez hasonlóan én is zarándok lehessek, s járhassam az általad készített utat, bármerre is vezessen; s mindig bizton tudjam: a láthatatlan Krisztus szüntelen mellettem halad ösvényemen. Ámen. 

4. nap 
„Úgy döntöttem, a Moro-szigetekre utazom, hogy lelki ügyekben a keresztények segítségére legyek. Bár a halál minden veszedelmének teszem ki magam, mégis minden bizodalmam és reményem az Úristenbe vetem. Erőm törékenységét és gyengeségét nem feledve kívánok megfelelni Megváltó Krisztusunk tanításának, aki azt mondta: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki azonban elveszíti énérettem életét, megmenti azt.” (Mk8,35).” 
Levél az európai jezsuitáknak az indiai Amboinából, 1546. május 10-én. 
Reflexió 
- Van-e olyan tevékenységem, hobbim, szokásom és emberi kapcsolatom, amit nem vagyok képes kellőképpen uralni? 
- Ezek között van-e, amely akadályoz a Istennel való kapcsolatban? 
- Mit kell magam mögött hagynom, hogy egészen szabad valómmal követhessem Isten hívását? 
Imádság 
Uram, mielőtt létre jöttem, Te már ismertél és szerettél engem. Te szőttél olyanná, amilyen vagyok és Te adtál nekem életet, derűt, barátokat. Te veszel körül kedves ismeretlenekkel, és neked köszönhetem ezt a csodálatos világot, amely még annyi mindent tartogat számomra. Ajándékozz meg szabadsággal és bátorsággal, hogy minden nap újból felfedezzelek Téged embertársaimban és környezetemben, s mindabban amit hallok és látok. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

5. nap 
„Isten, a mi Urunk, mindenkinek elegendő kegyelmet juttat, hogy kitartson szolgálatában és őrizkedjen a bűntől... e kegyelem jó vagy rossz felhasználásából fakad belőlünk minden jó vagy gonosz dolog. Igen vigasztaló a tudat, hogy az Úristen szeme előtt tartja szándékainkat és kívánságainkat, melyek arra indítanak, hogy Japánba menjünk.” 
Az európai jezsuitáknak írt levélből. Malacca, Malajzia, 1549. június 22.
Reflexió 
- Tekints mindazon jellembéli erősségeidre, melyekkel Isten megáldott. 
- Hogyan fordítod ezeket a jó szolgálatára? 
- Hogyan használod néha olyanra is, ami gonosz? 
Imádság 
Uram, Jézus! Te kísértést szenvedtél a pusztában, s látod, én is mily könnyedén esem kísértésbe, hogy rossz döntéseket hozzak pillanatnyi haszonért vagy élvezetért; hogy bőkezűséged nagyszerű adományait méltatlan és önző célokra fordítsam. Add meg minden nap a lelki erősség ugyanazon Szentlelkét, mellyel legyőzted a hatalom, jólét és dicsőség kísértését a pusztában. Engedd, hogy minden gondolatom, szavam és tettem mindig Uram és Istenem nagyobb dicsőségét szolgálja. Ámen. 

6. nap 
„Este, mielőtt nyugovóra térnél, vonulj vissza egy csendes helyre és alapos lelkiismeret-vizsgálatban gondolj át mindent, ami aznap veled történt: gondolataidat, szavaidat és tetteidet. Végül imádkozzál egy Miatyánkot és Üdvözlégyet. Ha befejezted, feküdj le ágyadba és csak az lebegjen előtted, hogy másnap miben tudnál még inkább megjavulni.” 
A João Bravo jezsuita újoncnak írott levélből. Malacca, Malajzia, 1549. június 23.
Reflexió 
 - Szánj néhány percet arra, hogy visszatekints az elmúlt napra. 
- Mely gondolataidra, szavaidra és tetteidre vagy legbüszkébb? 
- Történt olyasmi, amit megbántál? 
Imádság 
Atyám, ha visszatekintek mai napomra, látom, mennyi kavargó gondolat, fecsegés és átgondolatlan cselekedet homályosítja el szelíd jelenléted személését minden ügyes-bajos dolgomban. Mutasd meg magad ma is és életem minden napján. Ámen. 

7. nap 
„Végtelen dicséretet és hálát kell mondanom Istennek egy király láttán, aki Isten ügye iránt annyira kegyesen és oly mértékben meghajolt, hogy magam sem hinném el, ha nem lettem volna szemtanúja mindannak, ami benne végbement.” 
A Loyolai Ignác atyához írt levélből. Lisszabon, Portugália, 1541. március 18. 
Reflexió 
- Keresem-e a jóságot embertársaimban? 
- Észreveszem és utánozom-e a mások által mutatott jó példát? 
Imádság 
Istenem, Atyám, hálát adok neked! Annyi jó ember vesz körül, csak időt kellene rászánnom, hogy észrevegyem mindazokat, akik a te gyengéd és együttérző szavadat hirdetik; akik jó földbe hullott magokként tetteikkel valóra váltják igazságod és kiengesztelődésed. Add meg nekem is, hogy Szentlelkedben élve a Te jelenlétedet sugározzam azok felé, akikkel napról napra találkozom. Ámen. 

8. nap 
„Ó Istenem, mindenható és irgalmas Atyám, mindenek Teremtője! Szilárdan hiszek Benned, Istenemben és Uramban, ki teljes Jóság vagy nekem. Szeretetből Te alkottál engem, Tőled kaptam testemet, lelkemet, s mindenemet, amim csak van. Hála legyen érte, Istenem, néked!” 
Xavéri Szent Ferenc atyának az indiai Goa népéhez írott Rövid Katekizmusából. 1542. májusa 
Reflexió 
- Szánj időt arra, hogy átgondold, mennyi ajándékot juttatott neked Isten. 
 - Vedd számba mindazt az áldást, mellyel ma és életed egész folyamán elhalmoz. 
 - Adj hálát érte! 
 Imádság
 Atyám, te vagy a legfőbb jó, és számomra is te vagy a teljes Jóság. Mindenek alkotója, ki a világot értem is fenntartod, adj nekem beléd és Teremtésedbe vetett hitet! Ámen.

9. nap 
„Ezennel arra kérlek titeket: mindent, amit csak tesztek, egyedül Istenre építsétek és ne bízzatok saját képességeitekben, tudásotokban és elismertségetekben! Így tudhatom, hogy készen álltok mindama szellemi és fizikai megpróbáltatásokra, melyek meggyötörhetnek benneteket. Istenért, ki felemeli és támogatja a kicsinyeket, különösen azokat, akik, mintha tiszta tükörben látnák önmagukat, apró és jelentéktelen ügyekben is felismerik gyengeségüket, és képesek azt legyőzni.” 
A Goán élő jezsuitákhoz írt levélből. Kagosima, Japán, 1549. november 5.
Reflexió 
- Jobban bízol-e saját készségeidben és ítélőképességedben, mint Istenben?
- Felismered-e, hogy Istentől jön életed növekedése és Ő támogat téged?
- Ha egy tiszta tükörben rátekintesz önmagadra, személyiségedre, látod-e azt az embert, akit Isten szeret, akinek megbocsát és akit elfogad? 
Imádság 
Istenünk és Atyánk! Amint Xavéri Szent Ferenc Krisztus szeretetétől lelkesítve és az evangélium tüzétől hevítve eljutott a föld határaira, add meg nekem is a kegyelmet és bizalmat, hogy életemet egészen Rád építsem annak biztos tudatában, hogy te felemeled a kicsinyeket és betöltöd őket minden jótéteményeddel. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

Forrás:

Kis Szent Teréz és Kosztka Szent Szent Szaniszló

1872. jan. 2. -
1897. szept. 30.
         Kis Szent Teréz a legutolsó, a végső vágya az volt, hogy halála után jót tehessen a földön. Utolsó színdarabjában, melyet lengyel származású nővére, a betegápoló nővér aranyfogadalmára írt, 1897. február 8-ra Kosztka Szent Szaniszló címmel, Teréz sok kedves témája mellett kifejezetten beszélt erről a vágyáról is. Szentháromságról nevezett Mária nővér ezt nyilatkozta az Egyházmegyei Per során Terézt idézve:
         „Ami tetszett nekem e darabot összeállítva az, hogy kifejeztem bizonyosságomat, hogy a halál után még dolgozhatunk a földön a lelkek üdvösségén. Szent Szaniszló, aki oly fiatalon halt meg, csodálatosan segítségemre volt, hogy elmondjam gondolataimat és aspirációimat ebben a témában.”

         A darab zárójelenetében a jezsuita rendbe felvételt nyert Szaniszló hálát ad a kis Jézussal együtt megjelenő Szent Szűznek, és miután megtudta tőle, hogy hamarosan leszakítják azt a szűzi Virágot, aki ő, ezt mondja: 

         „Ó, milyem boldog vagyok... hamarosan szemlélhetem Jézust, nem gyenge gyermek külsejében, hanem dicsősége egész ragyogásában... Szeretett Anyám, hamarosan halhatatlan trónodon láthatlak!... (Kis szünet után) Semmit nem sajnálok a földön, ugyanakkor van egy vágyam... egy olyan nagy vágyam, hogy nem tudok boldog lenni az Égben, ha nem valósult meg... Ah, drága Anyám, mondd nekem, hogy a boldogok tudnak még dolgozni a lelkek üdvösségén... Ha nem tudok a paradicsomban Jézus dicsőségén dolgozni, inkább szeretnék a száműzetésben maradni és harcolni még Érte!...” 

         A Szent Szűz énekelve válaszol: 

„Te növelni szeretnéd dicsőségét 
Jézusnak, egyetlen Szerelmednek 
Érte, a Mennyei Udvarokban 
Győzelmeket fogsz hozni... 

Igen, gyermekem, a boldogok 
tudnak még lelkeket menteni 
Szeretetükből édes lángok 
vonzzák a szíveket az Egek felé...” 

         Mire Szent Szaniszló: 

         „Ó, milyen boldog vagyok... Édes Királynője a Mennynek, kérlek, amikor a közeledben leszek a Hazában, engedd meg, hogy visszajöjjek a földre azért, hogy védelmezzem a szent lelkeket, a lelkekekt, akiknek pályafutása kiegészíti majd az enyémet; így általuk az érdemekgazdag aratását tudom majd bemutatni az Úrnak.” 

         A Szent Szűz válasza: 

„Kedves Gyermek, te majd védelmezed 
Az evilágban küzdő lelkeket 
Minél termékenyebb lesz az ő aratásuk 
Az Égben annál inkább (bis) ragyogni fogsz!...” 

         A darab így fejeződik be. 

          Teréz nem cak ábrándozott arról, hogy a mennyből jót fog tenni a földön maradottakkal, hanem komolyan vágyódott erre, és imádozott erre a szándékra. Március 4. és 12. között elvégezte Xavéri Szent Ferenchez azt a kilencedet, amelyet a kegyelem kilencedének neveznek, és az a hit kötődik hozzá, hogy ez mindig meghallgatásra talál. Teréz ezt az imát még Szent Józsefhez intézett imával is kiegészítette erre a szándíra. 

Forrás:


Kis Szent Teréz és Xavéri Szent ferenc a Missziók védőszentjei.

imák Szent Józsefhez pedig itt találhatók.


Megj: Kosztka Szent Szaniszló életrajza Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának honlapján elolvasható.  

2022. nov. 23.

Godó Mihály jezsuita szerzetes

1913-1922
         Börtönökben és internálásban összesen 18 évet töltött. Hat évet internálásban két részletben, és tizenkét évet börtönben szintén két részletben, ebből nyolc évet folyamatosan magánzárkában. Élete feltétlen és folyamatos önátadás volt Isten akaratának, bármilyen áldozatot vállalva. 
         A Csanád-vármegyei Kisiratoson született 1913-ban, és a faluhoz tartozó tanyavilágban nőtt fel. Szülőfaluja a trianoni békeszerződéssel Romániához került, közvetlenül a határ román oldalára. Középiskolába előbb Nagyváradon járt, majd átkérte magát Szatmárnémetibe, a jezsuita konviktusba, végül Gyulafehérváron a Mailáth Gimnáziumban érettségizett. Innen jelentkezett jezsuita novíciusnak Szatmárnémetibe. Édesanyja nem örült ennek: „Csak pap ne legyél, ismerlek mennyit érsz” – mondta neki édesanyja, de Godó Mihály nem tágított. 1933-tól 1935-ig volt jezsuita novícius, majd Krakkóba küldték teológiára, mert a romániai jezsuiták akkor a lengyel tartományhoz tartoztak. Három évig tanult Krakkóban, ahonnan teológiai licenciátussal jött vissza Romániába, mégpedig Iasi városába, ahol a teológián tanársegéd volt. Ez azt jelentette, hogy papnövendékeket készített fel további tanulmányaikra. Egy év után újabb egy évre Nagyváradra ment, ahol folytatta saját teológiai tanulmányait. Ennek végeztével megtörtént a második bécsi döntés, amivel Észak-Erdély és Székelyföld, valamint a Partium jelentős része visszakerült Magyarországhoz. A szegedi hittudományi főiskolán három további évet tanult, amikor Fiedler István nyugalmazott szatmári püspök 1943-ban pappá szentelte. Ezután a szegedi tanyavilágban és Hódmezővásárhelyen lett lelkipásztor, ahonnan 1945 Szent Ignác napján, a jezsuita rend alapítója napján rendelték vissza Szatmárnémetibe. Biztos volt, hogy visszaállítják a trianoni országhatárokat, ezért neki, mint romániai illetőségűnek Romániában szántak feladatot. 
       Márton Áron püspök 1946. szeptemberében kolozsvári egyetemi lelkészi munkakörre kérte ki Godó Mihályt a jezsuita rendtől. A 30-as években Márton Áron is volt kolozsvári egyetemi lelkész, tudta, hogy ott milyen feladatokkal kell megbirkózni, és tudta, hogy erre Godó Mihály alkalmas. Miután a jezsuita rendi vezetés átengedte Godó Mihályt a kolozsvári egyetemei lelkészi beosztásba, Márton Áron levélben ismertette vele munkakörét: az istentiszteleteken és személyes lelkivezetésen túl feladataként jelölte meg, hogy „a keresztény bölcselet és hittudomány alapvető anyagából az időszerű kérdések figyelembe vételével” rendszeres képzést tartson a katolikus egyetemi hallgatóknak. Feladataként jelölte meg, hogy a Mailáth Kört, amit még Márton Áron szervezett meg 1932-ben, a közösségszervezés szolgálatába állítsa. Ezen kívül rábízta azt is, hogy Kolozsvárról szervezze meg a marosvásárhelyi egyetemi lelkészséget is, mert az orvosképzést oda helyezték át. 
         Az egyetemi lelkészi munkáját a hit elmélyítésének, a kommunista térnyeréssel szemben a hit megőrzésének szentelte, felkészítette az egyetemistákat arra, hogy a kommunizmus vallásellenes, ateista propagandáját erőszakosan akarja terjeszteni, és ennek ellen kell állni. Az ókeresztény hitvallók is ellenálltak a pogány római erőszaknak, ők legyenek a példaképek. Közben az 1946. évi aszály, rendkívüli szárazság elkezdte éreztetni hatását, Erdély-szerte éhínség fenyegetett. Márton Áron szervezte a magyarországi eredetű egyházmegyék (Erdély, Szatmár, Nagyvárad, Temesvár) között a segélyakciókat, a kevésbé sújtott vidékek támogatták az éhező vidékeket, és ebbe a munkába Godó Mihály is beállt, az érkező élelmiszerszállítmányokat osztotta szét az elosztó központok felé. Az ínséget szenvedő emberek ellátásába a katolikus egyetemi hallgatókat is bevonta. Közben az ateizmus ellen készítette fel a fiatalságot, ezért felfigyelt rá a rendőrség. Egyszer, amikor 1948-ban Szatmárnémetiben járt, jezsuita elöljárói nem engedték vissza Kolozsvárra, mert így akarták védeni. Ekkor az éhező országokba, az abban az időben még létező gyarmatvilágba kérte magát misszióba, mert amikor jezsuita lett, akkor is a leprásokhoz akart menni. Elöljárói nem engedték, mert látták, hogy a berendezkedő kommunista világban is lesz missziós feladat bőven. A szatmári jezsuita konviktus prefektusa lett, közben kapcsolata volt O’Hara nunciussal, akinek az üzeneteit közvetítette a püspökök felé. Ezzel kezdődött az a munkája, amit majd az összes romániai katolikus püspök letartóztatása után folytatott a törvényes egyházkormányzat megmentése érdekében.
         A jezsuitákat 1949-ben a rendőrség összegyűjtötte, és a szamosújvári ferences rendházba internálta őket. 1948-tól elkezdték letartóztatni a püspököket, előbb a görögkatolikusokat, majd 1949-től a római katolikusokat is. A kommunisták „békemozgalom” címén kollaboráns papi mozgalmat kezdeményeztek, de a papságnak csak egy kis részét tudták megnyerni. Az volt a tervük, hogy „békepapok” legyenek az egyház irányítói. Azonban Márton Áron szentszéki felhatalmazással megszervezte azt a törvényes egyházkormányzati vonalat, amibe káptalani választással nem lehetett belenyúlni. Ordinarius substitus (helyettesítő kormányzó) minőségben elindította azt a megbízható papokra alapozott egyházkormányzati vonalat, ami 1951-ben Jakab Antal, a későbbi erdélyi püspök személyével titkos fórumra vonult. Közben 1951-ben előbb Máriaradnára, majd 1952 tavaszán onnan három kolostorba kényszerlakhelyre internálták az összes erdélyi ferencest. A Szamosújvárhoz közeli Désre került kényszerlakhelyre a ferences rendi kormányzat és a vajdahunyadi ferences hittudományi főiskola tanári karának jelentős része. A ferences papnövendékek tanáraik után mentek a dési kényszerlakhelyre, ahol titkos rendi papképzés kezdődött, helyesebben folytatódott az, amit Vajdahunyadon még nyilvánosan elkezdtek. Ugyanakkor Dés lett a központja a titkos egyházkormányzatnak is, mert ide internálták Gurzó Anaklét ferences egyházjogászt, aki a titkos kormányzat jogi biztosítója volt. 
         Az egyházkormányzat tehát 1951 márciusától titkos fórumon működött, a lelkipásztorkodó papság pedig nyilvánosan dolgozott. A titkos kormányzó személyét a papság konspirációs okból nem ismerte, de tudták, hogy van egy titkos kormányzó, akiknek személye a letartoztatások által meghatározva változott. Gurzó Anaklét tudta, hogy kik a titokban működő érvényes kormányzók, és azok a papok is tudták ezt, akik közvetítettek a titkos kormányzat és a nyilvános lelkipásztorok között. Godó Mihálynak ebben a rendőrség előtt titokban végzett munkában volt szerepe. Ő a Déshez közeli Szamosújvárra volt internálva, de a kényszerlakhelyet megsértve, a templomon keresztül bejárt a dési ferences kolostorba Gurzó Anakléthez. Anaklét szerkesztette a körleveleket, melyeket – letartóztatásáig – Godó Mihály juttatott el a titkos kormányzókhoz. Ezek a körlevelek a titkos kormányzótól a papság soraiból szerveződött közvetítő hálózat által jutottak el az egyházközségekbe. Godó Mihály a közvetítő tevékenységen túl lelkigyakorlatokat tartott a kommunistaellenes ellenállásban részt vevő papság számára, letartóztatásáig ő volt a Szentszékhez és Márton Áronhoz hű mozgalom – büntetőjogi kategóriával kifejezve: szervezkedés, összeesküvés – lelki motorja. 
         Godó Mihályt 1952. november 19-én, Szent Erzsébet napján tartóztatták le. Ekkor már minden katolikus püspök börtönben volt, a titkos egyházkormányzat meg lett szervezve, amiben Godó Mihálynak oroszlánrésze volt. Összeesküvésért 16 évre ítélték. A jilavai börtönben rövid ideig együtt raboskodott Vladimir Ghika két rítusban, római katolikusként és görögkatolikusként egyaránt misézési engedéllyel rendelkező pappal. Ő görögkeletinek született, annak a Ghika-családnak volt a tagja, amelyik Széchenyi István idejében Alexandru Ghika személyében a havasalföldi fejedelmet adta, és ezzel a fejedelemmel Széchenyi István 1834-es al-dunai hajóútja során baráti viszonyba került. Vladimir Ghika nyugati útján katolizált, és a pápa azzal bízta meg, hogy a görögkatolikusoknak és a római katolikusoknak egyaránt legyen lelkipásztora. Ismertem Idmar Hatzack nagyszebeni, eredetileg evangélikus matematikust, aki bukaresti egyetemi évei alatt Vladimir Ghika által katolizált, majd Márton Áron 1955-ben felvette a gyulafehérvári papneveldébe. Godó Mihály megjárta a pitesti börtönt is, melynek három túlélőjétől is tudom, hogy ott sok rab éhen halt. 
         Az 1952-es letartóztatás után tíz évet töltött börtönben, ebből nyolc évet Rimnicu Sarat börtönében, nyolc évig magánzárkában! A börtönt nem fűtötték. A temesvári egyházmegye számára 1948-ban titokban püspökké szentelt Boros Bélától tudom, hogy itt, az őhozzá közeli cellában fagyott meg 1956. február 29-én Sándor Imre korábbi észak-erdélyi püspöki helytartó, aki Márton Áron letartóztatása után a második ordinarius substitus volt. Godó Mihály is beszélt arról, hogy ebben a börtönben télen nem fűtöttek és nem kaptak téli ruhát. Elmondta nekem, hogy már néhány éve ott volt magánzárkában, amikor egy télen erős szívtájéki fájdalmat érzett. Először boldog volt ettől, hogy meghalhat végre, majd mély bánatot érzett, hogy a halálvágy boldogsága engedetlenség Jézus Krisztus iránt, akinek még tervei lehetnek vele. Elhatározta, hogy ott a magánzárkában megmenti saját életét. Krakkói egyetemi tanulmányai idejéről emlékezett arra, hogy ott olvasta egy XVIII. századi jezsuita könyvét, aki mindent leírt az emberről, amit akkor tudni lehetett. Ebben olvasta, hogy a nevetés javítja a vérkeringést és a szívműködést. Ezzel az ismerettel felvértezve Godó Mihály elhatározta, hogy minden nap hangosan röhög egy órát. Volt egy vonat, ami a börtön közelében délelőtt ment föl északra Moldvába, és egy jó óra múlva jött az ellenvonat. A két vonat közötti időt töltötte ki hangos, jókedvű kacagással. A cellaajtó külső oldalán a börtönőrök meg voltak győződve, hogy a pap megőrült, mert vonattól vonatig röhög. Azonban nekem Godó Mihály azt mondta, hogy „elvégeztem magamon ezt a kúrát, és ezzel megmentettem az életemet, mert elmúltak a szívtájéki fájdalmaim.” Lám, a cellaajtó egyetlen darab, de a két oldala két külön jelentést hordoz! Tanulság ez arra, hogy érdemes megnézni a dolgok másik oldalát is.
         1962-ben amnesztiával szabadult, Románia ekkor már kezdett „jó képet” mutatni Nyugat felé, politikai foglyokat engedtek ki még az 1964-es amnesztia előtt. De Godó Mihálynak vissza kellett mennie a szamosújvári internálásba, ahol három további évet töltött. Mivel semmi jövedelme nem volt, a szintén kényszerlakhelyen élő Márton Áron segélyezte – Márton Áron saját kiszolgáltatottságából megszervezte azt, hogy a börtönből szabadult, ellátás nélküli papoknak legyen megélhetése. 1965-től a temesvári egyházmegye szolgálatában dolgozhatott lelkipásztorként. Azonban 1979-ben újra letartóztatták. Ezúttal hat évre ítélték azzal a váddal, hogy „tiltott kereskedést” végez, mert szentképet és imakönyveket árusított a templomban. Godó Mihály ehhez azt tette hozzá, hogy nem tetszett a kommunistáknak az ateizmus ellen végzett tevékenysége, és az, hogy még filmvetítéseket, diavetítéseket is tartott fiataloknak. Ekkor összezárták 41 gyilkossal! Egy idő után kihallgatást kért a börtönigazgatótól, és azt mondta neki, hogy ha letelik a hat éves ítélete, akkor szeretne a börtönben maradni börtönlelkésznek, mert „lám, a múltkor is összezártak 41 gyilkossal és milyen szépen gyóntak a fiúk.” A börtönigazgató saját homlokára csapott: „ennek nem büntetés a börtön!” Ahogy Godó Mihály mondta: „Úgy kirúgtak a börtönből, hogy a lábam se érte a földet.” Ahhoz, hogy jóval az ítélet lejárta előtt, 1981-ben „kirúghassák” a börtönből, előszedtek egy paragrafust, ami szerint a 60 éven felüli raboknak amnesztia adható.
         Ezután pankotai plébános volt, majd bekerült az újszentannai idősek otthonába, ahol őt is ellátták, és utolsó leheletéig ott is lelkipásztor volt. Amikor megbukott a kommunista világ, jó emberek, elsősorban Szabó Mihály mérnök, a budakeszi Korányi Szanatórium műszaki vezetője, áthozták őt gyógykezelésre a Korányiba, ahol hónapokat töltött. Voltam misén a Korányi Szanatórium kápolnájában, ahol Godó Mihály volt a miséző pap. Kisugárzása Krisztustól volt, azé a Krisztusé, akinek kedvéért még halálra vágyva is megmentette saját életét a fűtetlen börtön magánzárkájában. Decemberben még a Korányiban volt, karácsony és újév között a kórházból kihoztam őt a dél-budai Albertfalvára, az ifjúsági hittancsoportomhoz. Akkor, nagy kísértések jelentkezésekor már nyilvánvaló volt, hogy az értékvesztett világ szakadék felé sodródik, az emberek keresik a könnyű utat, a materiális értékeket. Gyenge volt, de örömmel vállalta az albertfalvai fiatalokkal való találkozót, mert látta, hogy milyen veszélyek fenyegetik a fiatalságot. A hittancsoporttal való találkozás előtt ő misézett aznap este a templomban, prédikációjában arról is beszélt, hogy a magyarok és románok mindig békében éltek egymás mellett, amíg akár román, akár magyar hatalmi körök meg nem bolydították őket. A hittanteremben pedig arra tanította az akkor 15-20 éves albertfalvai fiatalokat, hogy a valóság Krisztusban van, el kell utasítani az álvalóságokat. 

 (A fényképet a Korányi Szanatóriumban, 1990 őszén készítettem.)

Forrás, a fotó is:
Virt László írása.

2022. nov. 20.

November 21 - a klauzúrában élő szerzetesek világnapja

     November 21-én ünnepeljük Szűz Mária bemutatását a templomban, és ezen a napon „Pro Orantibus” imanapot tartunk, amelyet a klauzúrás szerzetesi közösségeknek szentelünk. Ez alkalommal köszönetet mondunk az Úrnak azokért, akik a kolostorokban és remetelakokban Istennek szentelik magukat az imában és a dolgos csendben. 
       Adjunk hálát az Úrnak a klauzúrás, szemlélődő élet tanúságtételeiért és támogassuk ezeket a testvéreinket lelki és anyagi értelemben, hogy be tudják tölteni fontos küldetésüket.

         A Pro Orantibus - napot  Szent II. János Pál pápa rendelte el 1997-ben, mint egyházi eseményt, amelyet évente november 21-én tartanak világszerte. A Pro Orantibus szó szerinti fordítása: „Azokért, akik imádkoznak”