2012. jún. 12.

Titkos értelmű rózsa

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja
Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról: 

27. elmélkedés 
Titkos értelmű rózsa 
Rosa mystica 

      Képzeljük magunk elé a Szűzanyát ragyogó, mennyei szépségében, s kérjük Isten kegyelmét, hogy megértsük ezt az udvarló kifejezést, hogy „titkos értelmű rózsa”

      Miért kedveskedik az Anyaszentegyház Őneki ezzel a kifejezéssel? Vegyünk gondolatban kezünkbe egy szép rózsát és vizsgáljuk közelebbről! Ha a maga egészében tekintjük, tökéletes szépség, ha pedig széjjelfosztjuk, azt fogjuk látni, hogy minden egyes szirma, a maga nemében egy kis műremek. Nincs a földön művész, aki képes volna a rózsaszirom szép színét, alakját, bájos vonalait, gyöngéd szövetét, csodálatosan kedves hajtásait és kellemes illatát utánozni. Remekműve az a Teremtőnek. Márpedig egy-egy rózsabokron százával vannak ilyen szirmok. Rózsának mondhatjuk tehát a Szűzanyát abban az értelemben, hogy Ő is nem csak a maga egészében gyönyörűséges, hanem csupa szépségből van összeállítva. Az Ő csodálatos adományai, kiváltságai, ajándékai, isteni és erkölcsi erényei - mind megannyi elragadó rózsaszirom! 
      Vegyük sorra ezeket a szirmokat! Szeplőtelen fogantatás, kegyelemmel teljesség, vétkezhetetlenség, tökéletes alázatosság; a Szentlélek ajándékai: bölcsesség, értelem, tudomány, jótanács, bátorság, jámborság és az Úr félelme; az isteni erények: a hit, a remény, a szeretet; az erkölcsi erények: erősség, okosság, mértéktartás és igazság - s az ezeknek kíséretét képező számtalan többi erény, éspedig hiány nélkül, teljes számban. Igen, mert ennek a csodarózsának megvan minden egyes szirma. Egyet sem hullatott el. 
      Amikor Lourdes-ban Bernadette-nek megjelent, mezítelen kis lábait egy-egy aranyrózsa ékesítette. Ilyen csodaszép aranyrózsa ő maga, minden fonnyadás, minden hervadás nélkül. Itt e földön az Ő szentségesen szent, szűzi tiszta teste nem volt kivéve a halál kötelezettsége alól, bár Őnála az is csupán a léleknek elválásában, nem pedig a test romlásában nyilvánult meg. Egyébként azonban az eredeti bűnnek többi következménye alól fel volt mentve, s tökéletesen ráillenek az Énekek Énekének szavai: „Teljesen szép vagy én kedvesem, s szeplő nincs terajtad”. Igen, csodaszép rózsa a mi Szűzanyánk.
      Azonban ez az Ő nagy szépsége nehogy csüggesztően hasson reánk valahogyan! Ne mondjuk magunkban, hogy e tekintetben nem utánozhatjuk Őt. Vajon nem volna-e nevetséges, ha a kis százszorszép, az ibolya vagy a nefelejcs nem akarnának szépek lenni, csupán azért, mert a rózsa szebb náluknál? A mi lelkünk is csodaszép remekműve az Úristennek, s mikor a kegyelem fényében ragyog, az összes égi seregek gyönyörűségére szolgál, éppúgy, mint az ember, aki ha szebbnek is találja a rózsát, teljes mértékben képes gyönyörködni az apró mezei virágocskákban. A mi lelkünk nagyobb érték, mint az egész anyagi világegyetem. Hogy mennyi az ára? Nézzük az Istenembernek a kereszten omló vérét! Annyit ér, mint az. Tehát csak gondozzuk buzgón lelkünk szirmait! Nézzük, nem hullanak, nem hervadnak-e, s ha igen, növesszünk újakat. 

      „Titkos értelmű rózsa.” A misztikus kegyelmek között a legmagasabb a lelki házasság, amelyben az Úristen az emberi lélekkel szoros, benső frigyre lép s az ember akarata - mar amennyire ez a földi életben lehetséges - tökéletesen beleolvad Isten akaratába, illetve a forró istenszeretet lángjában egybeforr vele. Ez a lelki házasság a Szűzanyánál olyan tökéletesen volt meg, mint soha senki másban, mert hiszen ennek a frigynek gyümölcse volt az édes Jézus. Ebben a frigyben élte végig egész földi életét. Akarata soha, egy hajszálnyira sem térhetett el Isten akaratától, még a legirtózatosabb lelki gyötrelmek közepette, a keresztnek tövében sem. Majdnem halálra vérzett tőlük a szíve, de nem tiltakozott ellenük. Isten úgy akarta, tehát ő csak azt ismételgethette: legyen meg mindenben az Ő szent akarata. 
      A lelki írók tekintélyes része s a karmeliták is azt vallják, hogy a szentek lelki élete nemigen képzelhető valamelyes misztikus kegyelmek nélkül. Nem a feltűnő misztikus kegyelmeket értik; nem a látomásokat, elragadtatásokat, és így tovább, hanem a nyugalmi imát, a természetfölötti szemlélődést. Ennek színvonalára esetleg bennünket is fölemel az Úr, ha megvannak nálunk a kellő föltételek a magasabb lelki élethez, tehát például ha megvan bennünk az igyekezet bensőséges lelki életet élni. De akár szemlélődők legyünk, akar nem, a lelki életnek nálunk is abban kell a tetőpontra jutnia, hogy lelkünk forró szeretetben egyesül Istennel; az akaratunk - mert hiszen igazából csakis az egyesülhet vele - tökéletesen beleolvad az övébe. Ha ehhez hozzájárul az a körülmény, hogy ez az akarati egyesülés nem csak valami időközönként megújuló és átmenetileg tartó dolog minálunk, hanem teljesen második természetünkké válik, akkor vajon mi más kell még ahhoz, hogy megvalósuljon nálunk a lelki házasság? Mi szükség volna ehhez ráadásul látomásokra, elragadtatásokra és más egyéb feltűnő kegyelmekre, amelyeket az Úristen egyeseknek akkor szokott adni, amikor azzal külön céljai vannak? Íme tehát a mi Szűzanyánk, a titkos értelmű Rózsa nyomán mily könnyű eljutnunk a legmagasabb misztikus kegyelemig!

 _______________
A teljes elmélkedés-sorozat itt olvasható:
http://tiszta-szivvel.blogspot.ro/p/oromunk-oka.html

Nincsenek megjegyzések: